Nagymad község Felvidéken, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban található. Dunaszerdahelytől 5 km-re, a Dunamenti-síkságon, a Csallóköz közepén fekszik, 114 m tengerszint feletti magasságban. Területe 7,71 km2.
1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1960-1990 között Albárhoz tartozott.
A települést 1254-ben Mod néven említik először, majd Mod, Nagmod, 1299-ben Felmod néven szerepel az írott forrásokban. Ősrégi csallóközi falu, amelynek első lakói a nyugati gyepüt védő határőrök voltak. A község királyi birtok, a hagyomány szerint Mátyás királynak vadásztanyája volt az itt található erdőben, ahol gyakran és szívesen tartózkodott. Ehhez kapcsolódik az anekdota, miszerint a helyiek azzal váltották ki a király haragját, hogy távollétében kivágták az egyik kedves körtefáját. A két falu a XVI. század második felére épült egybe, ekkor égett le a község a templommal és a paplakkal együtt. 1828-ban 88 háza és 634 lakosa volt. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, az I. bécsi döntés értelmében, 1938. november 2-tól ismét Magyarország része volt, 1945-től Csehszlovákia fennhatósága alá kerül. A szocializmus éveiben nagyobb jelentőségre tett szert a cukorrépa-termesztés. A falut 1960-ban a szomszédos Albárhoz csatolták, 1990-től újra önálló. 1993-tól Szlovákia része.
A község népessége 1910-1939 között egyötödével nőtt és elérte az 523 főt. Önállóságának visszanyerése után, 1991-ben 463, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 2001-2011 között azonban a népesség 12,6 %-al nőtt, ezzel párhuzamosan a szlovákok nemzetiségű lakosság aránya csaknem megháromszorozódott és elérte a 11 %-ot. Nagymad a XVI. században református vallásra tért, a XX. század elején már egyenlő arányban lakták katolikusok és reformátusok, 1921-re már a katolikusok kerültek többségbe (54,9 %). 2011-ben a lakosság 62,5 %-a volt római katolikus, 25,2 %-a pedig református vallású. 2017-ben 584 lakost számlált.
A községben magyar alapiskola és óvoda működik. Református temploma egy korábbi fatemplom helyén 1886-ban klasszicista, római katolikus (Nepomuki Szent Jánosnak szentelt) temploma 1869-ben neoklasszicista stílusban épült.