A tekerőpataki fúvószenekar 1937 márciusában alakult meg. Megalakulásának célja az volt, hogy a zenekedvelő ifjúságot összefogja, a közösség lakoságát szerepléseivel szórakoztassa, nevelje és fejlessze tudását. Az első szervezési próbálkozások sikeresek, rövid időn belül 13 tagból álló zenekar alakult, ezek a tagok saját hangszerrel rendelkeztek. Ezt a kezdeményezést tovább ápolták, gyarapították.
Az anyagi alap megteremtéséhez a falu 4 lelkes, fáradtságot nem ismerő embere - György Ferenc, György János, Tatár Ferenc és Bernád Ferenc - fogott hozzá, s gyűjtést szerveztek. A hozzájárulás önkéntes, és az alábbiak szerint oszlik meg: alapítótagdíj 500 lej, működő tagdíj 500 lej és hozzájárulás 20 lejtől felfele. A gyűjtés eredménye mintegy 25000 lej. Ezt az összeget 39 alapítótag, 12 működőtag és 13 önkéntes hozzájáruló adta össze. A fenti összegből valamint az akkori közbirtokosság által adományozott 10000 lejből vásároltak hangszert Brassóban és a gyergyószentmiklósi Ipartestülettől. Bizonyos összeg visszatartódik karmesteri javadalmazásra és más felszerelésre: egyensapkára, kottatartóra és füzetre.
Amikor minden együtt volt, akkor 1937 március 17-én az alapító és működőtagok részvételével került sor az alapító közgyűlésre ahol az alapító és házirend elfogadásával megalakult a zenekar Ifjúsági Önkéntes Fúvózenekar néven. Az 1937-1940 közötti időszakban kerül sor az első fellépésekre a Gyergyó medence falvaiban megrendezett versenyeken: Szárhegyen, Gyergyószentmiklóson, Újfaluban. A szárhegyi versenyen II helyezést érnek el. 1939-től a zenekar vezetését tekerőpataki karmester, György Ágoston veszi át, aki elvégzi a karmesteri tanfolyamot és vezetése alatt a zenekar 1949-ig működik. Ebben az időszakban is több alkalommal szerepelnek Tekerőpatakon és környező falvakban, városokban.
A második világháború alatt a tagok frontszolgálata miatt kissé szétesett a zenekar és ritkábban szerepelt, de nem szűnt meg. 1944-1945-ben a hangszereket György Antal kezelte és mentette meg az elkallódástól. A háború után a zenekari munka újra kezdetét vette. Már 1945-ben részt vett Csíkszeredában a harcokban elesett katonák ünnepélyes temetésén. A fúvószenekarok közül a tekerőpataki az egyetlen, amely talpra tudott állni ebben az időben, s nem csak gyergyói hanem a csíki medencében is népszerűségnek örvendett.
1945-48-ban 12 taggal bővül a zenekar. A karmesteri pálcát 1949-ben Bernád Ágoston veszi át. A zenekar ekkor 14 főből áll. A művészcsoportok III. országos kultúrversenyén 1954-ben a zenekar rajoni II. helyezést érte el.
1955-ben a karmesteri pálcát a fiatal Kolumbán István veszi át, aki szorgalmával és fiatalos lendületével magával ragadja a zenekart. Elkezdődött az új zeneszámok utáni kutatás, a régi repertoár felújítása. Szakmai segítséget kapott a zenekar ebben az időben az első karmesterétől Molnár Jánostól, aki Kolozsvárról segítette volt tanítványait. Erkölcsi támogatást a falu akkori tanítója Bíró József nyújtott. Az eredményes munka gyümölcseként a zenekar az 50-es években mindig ott volt a különböző rajoni és tartományi vetélkedők dobogóján. Minden Évben fellépett nagyobb városokban is például Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is. Ekkor a zenekar már 25 tagból állt.
A 60-as években visszaesés mutatkozott a zenekar életében, mivel a tagok nagy része az iparban kezdett dolgozni. Csökkent a taglétszám, akik maradtak is csak szabad idejükben tudtak résztvenni a próbákon, ezért a fellépések száma is csökkent. A 60-as évek közepén néhány gyergyószentmiklósi tag és új fiatal csatlakozott a zenekarhoz. Beindult az új tagok oktatása és ezzel újraszerveződik a zenekar. Egy ismét erőtől duzzadó tekerőpataki zenekar jelent meg a nagyközönség előtt. A fellépések száma újra megnőtt és a zenekar a 70-es évekre 40 taggal büszkélkedhetett. Ebben az évben is osztatlan sikereket ért el a zenekar különböző vetélkedőkőn. 1977-ben ünnepélyes keretek között megünnepelte a zenekar fennállóságának 40-ik évfordulóját.
A 80-as évek az elmúlt rendszer által előirányozott kultúraprogram jegyében teltek el. A kötelező szereplések mellett azonban mindig akadt helye az igazi szívből jövő megnyilvánulásoknak is. A kulturális csoportok számára kiírt egyik országos vetélkedőn a zenekar II. helyezést ért el 1985-ben. Az 1989-es rendszerváltás után fellépet a zenekar Hargita megye nevesebb ünnepein.
2000-ben első ízben lépett fel a zenekar külföldön. Ekkor szeptember 5-én Budapesten az V-ik kerületben egy ünnepi előadáson 11 zeneszámot játszott olyan neves magyarországi előadókkal zenélve együtt mint Nagy Feró, Pálinkás Péter vagy Ormándy József. Ezen az előadáson aratta - az amúgy is nagy közönségkedvenc - zenekar egyik legnagyobb sikerét. A következő év nyarán ismét alkalma nyílt a zenekarnak, hogy Budapesten szerepelhessen. A Bartók Béla zeneiskola által rendezett Rázene fúvósfesztiválon a Tekerőpataki Fúvószenekar olaszországi, finnországi, észtországi, csehországi és magyarországi zenekarok társaságában szerepelt. Egyetlen teljesen amatőr zenészekből álló zenekarként olyan produkciót nyújtott a két nap alatt, amely kiváltotta a közönség és a kollegák osztatlan elismerését, olyannyira hogy fesztiváltól független helyre is elhívták zenélni. A külföldi szereplés mellett természetesen itthon is megvolt a 22-25 szereplés különböző világi és vallási eseményeken, rendezvényeken.
2002-ben az addig a helyi kultúrotthon nagytermében vagy egyébként konyhának használt egyik kistermében próbáló zenekar, Újfalu község polgármesteri hivatalának jóvoltából megkapta székhelyének és próbatermének a kultúrház emeletén levő 3 helyiséget. Ugyanebben az évben fogalmazódott meg határozottan a zenekarban, hogy hivatalosan is bejegyezteti magát, ami 2003 márciusában meg is valósult. A zenekar egyesületi formában jogi személy lett Tekerőpataki Harsona Fúvószenekar néven. 2003-2012-ben is mindig ott volt a Harsona zenekar minden fontosabb megnyilvánuláson, amit a Gyergyói medencében rendeztek. Többször kapott meghívás Csíkszeredába és környékére is.
Megalakulása óta a tekerőpataki fúvószenekarban több mint 120 zenész játszott. Volt olyan időszak, amikor 40 aktív tagja volt a zenekarnak. A zenekar rendszeresen tartott tehetségkutatást. A mindenkori tagok között kialakult kötődés, a zene szeretete az, amely mindig átsegítette a zenekart bármilyen nehézségen és folyamatosan működött megalakulásától fogva. Büszkén állíthatjuk, hogy zenekarunk Hargita megye legnagyobb múlttal rendelkező, legnagyobb sikereket elért és a hallgatók által leginkább kedvelt fúvószenekara. Mi, akik most alkotjuk a zenekart méltóak akarunk lenni ehhez a fúvószenekarhoz. Mi tudjuk azt, hogy ma már a fejlett technika lehetőséget ad arra, hogy a nagyvilág eseményeit láthassuk, kultúráját megismerhessük, de egy biztos: az élő zenét, főleg a fúvószenét nem pótolhatja semmi. Bízva abban, hogy előbb-utóbb találunk egy anyagi hátteret is biztosítani képes erőt, szervezetet, hogy tovább tudjuk folytatni munkánkat, hisz ha elődeink a múlt évszázad első évtizedeiben képesek voltak fúvószenekart alapítani, akkor mi most a harmadik évezred elején képesek kell legyünk azt megtartani, hagyományait tovább adni. Ehhez adott új erőt az a dolog, hogy hosszú évtizedek után ismét egy magánszemély adományozott a zenekarnak: Fórika Mihály és neje Matild, akik mindig kedvelői voltak a zenének.
Legégetőbb gondjaink egyike most az kell legyen, hogy újabb, fiatal tagokat toborozzunk és tanítsunk meg zenélni.
Kapcsolattartó személy: György Róbert