Tekerőpatak

Földrajzi fekvése
Tekerőpatak a Gyergyói-medence délkeleti részén, a Visszafolyó patak mentén terül el, dombos helyen nyolcszáz méter tengerszint feletti magasságban. Nevét a rajta átfolyó szeszélyes, össze-vissza tekergőző, szokatlan vízrajzi esetet képező Visszafolyó patakról kapta. A falu a Visszafolyó patak mellett fekszik, mely csermelynek tekervényes folyásától vehette a falu nevét.  Útjában a Magas Bükk patakával találkozik Gyergyószentmiklós határában, s indul a falu felé, hogy vizet biztosítson az élethez.
Az ivóvíz nagyon mélyen található, évszázadokon át nem volt ivóvize a falunak, a patak vizét használták mindenre. Most is a faluban összesen csak tíz ivóvizes kerekes kút van, melyek mélysége 30-40 méter: Küpüs kút (jelenleg gémes kút), Botok dombi kút, Bokor kútja, Pap kútja (nem használják), György Ferenc kútja, Molnár János kútja, Horváthok kútja, Gál Sándor kútja, Halffter Ödön kútja, Gergely János kútja, Baróti kútja.
 
A történelem folyamán voltak kirívó esetek. Az 1903-as esztendőről Zonda Vince plébános a következőket jegyzi le: 1903 novemberétől nem esett eső, sem hó, a Visszafolyó patak teljesen lefagyott, a falu víz nélkül maradt egész télen. A gyergyószentmiklósi Békény patakból hordták a gazdák a vizet, ami nagy nehézséget okozott. A szegényebb gazdák a szennyes jeget olvasztották ki, 1906-ig egyetlen kút volt a plébánia előtt. 1906-ban még ástak kettőt: az egyiket alszegben, a másikat, pedig felszegben.
A településnek az éghajlati viszonyok is kevésbé kedveznek. A legnagyobb hideget a -35 Celsius fok, a legnaggyobb meleget, pedig a +33.9 Celsius fokos hőmérséklet jelenti. A hosszú tél november elején kezdődik és április feléig tart. Évente 600-900 mm csapadék esik, ami a téli hónapokban hótakaró formájában jelentkezik. Mindezekből láthatjuk, hogy a Gyergyói-medence éghajlati viszonyaira a szubalpin klima jellemző. Ezen mi helységünk csak két forduló határa vagyon, mindenik kétrészibe jó búzát, rozsot és árpát, ha trágyázák s az üdő néki szolgál jól terem, de mind ősz, mind tavasz árpa alá megkévántatik a háromszori szántás, s azt pedig mindenkor négy ökörrel szoktuk tenni. A zabnak is közönségesen kétszeri szántás kévántatik. Közönségesen a mi határunkat károk nem szokták érni, hanem ha égi háboruk, szárazság vagy felettébb való esőzések találják. A mi városhelyünk Gyergyó Szent Miklós, holott jeles örménység lakik és oda akár a mi naturokat, fát, szénát, gabonát, vihetünk jó áron eladjuk, s pénzt szerzünk magunknak abból, tart egy órát ide, s ottan mindent vásárolni, mert feltanáltatik.
Marhalegeltető helyeink egyik fordulóra jók vannak minden féle marháink tartására elegendők. Egyik forduló határunkban elegendő itató helyeink vannak, de a másik fordulóban marháinknak az itató helyre kell menni egy órányi földet, úgy, mint Szent Miklósi Békény vizeire. Erdeink határukban jók, vannak mind tüzi, mind épületre való fának elegendő nem tilalmasok, nem oly messze esik.
A Tekerőpatakhoz tartozó területek a következő településekkel határosak:
-    Északról: Gyergyószentmiklós, Szárhegy, Ditró
-    Dél-Keletről: Csíkjenőfalva, Csíkszenttamás és Csíkszentdomokos
-    Nyugatról: Vasláb és Kilyénfalva
A falu keletkezése és története
Az első gyergyói telepek formáira Orbán Balázs mutatott rá.
A pápai tizedjegyzékek 1332-ben, 1333-ban és 1334-ben három, feltehetően Gyergyónak nevezett településről szólnak. (Garda 1994). Orbán Balázs és Vitos Mózes által bemutatott csíki és gyergyói erődítményrendszer azt bizonyítja, hogy a települések már a XII. század végén és a XIII. század elején létezhettek. Tekerőpatakként szerepelt már a legrégebbi iratokban is: Tekerespatak 1567-ben, Tekerőpatak 1602-1606, Gyergyótekerőpatak 1854-ben. Garda szerint: Tekerőpatak faluosztódás révén keletkezett Gyergyószentmiklós egykori határában. Első okleveles említése 1567-ből való, amikor 40 kaput kitevő 25 dénáros adófizető közösségeket írtak össze itt. 1569 körül 5 főembert és 5 lófőt jegyeztek fel a településen. Az 1602-es Basta féle összeírás hiányosságai ellenére elfogadható képet nyújt a település társadalmi szerkezetéről. Ekkor 11 lófőt, két darabontot és 15 szabados családfőt vettek lajstromba. Ha összehasonlítjuk az 1569-es és az 1602-es képet, azt látjuk, hogy Tekerőpatak társadalmából eltűntek a nemesek, a szabadosok túlsúlyba kerültek, a lófők pedig megmaradtak addigi helyzetükben. Az ún. Bethlen-lustrában 8 lófő, 14 gyalogkatona és 29 szabados katonacsalád van. Ezen kívül feljegyeztek 5 jobbágy, 39 zsellér, 7 külsőszolga és 4 solymár családot. Tekerőpatak népesség szempontjából a második helyen állt a Gyergyói-medencében.
Kilyénfalva kiválása után a népesség visszonylag csökken, de még így is a helység a medence nagyobb falvai közé tartozott. 1707-ben a pestis járvány idején Tekerőpatak elveszítette lakossága jelentős részét, így a faluközösséget 69 család alkotja. Egy békés időszak következett 1720-1750 között, ami kedvezően hatott a település fejlődésére és 114 családra gyarapodott a faluközösség.
A tekerőpatakiak évszázadokon át osztoztak a székelység küzdelmeiben, sorsában. A hadviselésre alkalmas lakosság, úgy a régebbi, mint az újabb kori népi megmozdulásban, forradalmakban, háborúkban részt vett és nem kis véráldozatot hozott. A II. Rákoczi Ferenc által vezetett szabadságharcnál is számos tekerőpataki nevével találkozunk, akik jelentkeztek és készen voltak a küzdelemre.
A gyergyói székelyek jelentős sikert értek el a felkelő kurucok és a császáriak  közötti harcokban. A siker rövid életű volt, mert 1707-ben Acton generális Gyergyó ellen indult és a Greczes-tetőn az ellenállást a császári csapatok letörték, a gyergyói falvakat feldúlták a lakosság állatait, gabonáját elvitték. A kegyetlen megtorlás miatt a helybéliek nagy számban az erdőkbe menekültek, vagy Moldvába vándoroltak.
A Gubernium egész Erdély területére összeírást rendelt el, a kiadott utasítások szerint nyilvántartásba vették a jobbágyokat. Az emberveszteségeket tovább növelte az 1717-1719 között dúló pestisjárvány. Gyergyószentmiklóson, ahova egyházilag Tekerőpatak is tartozott, 700 embert temettek el. A pestis terjedésének a megelőzésére a hatóságok a szorosokat lezáratták, az utakat bevágatták és őröket állítottak a határokra, hogy Gyergyóból se ki, se oda be ne járjon senki. Ennek ellenére a pestisjárvány a Székelyföld más területeire is átterjedt.
Moldva felől  tatár támadás fenyegetett, ezért megszervezik a székely határőrséget, fogadott határőröket alkalmaznak. 1761, júl.26-án Gyergyószentmiklóson kezdték el a  sorozást. Az eskü letételére okt. 24-én került volna sor. A Gyergyószentmiklós melletti mezőn felsorakozott falvak férfi lakosságát felszólították eskületételre. A néma hallgatásba burkolódzott tömegből szólásra emelkedett Ambrus Ferenc és Bartalis Mátyás, akik követelték a királyi rendelet felmutatását, az eskü szövegének felolvasását, a katonai szabályzat ismertetését, saját tisztjeik vezetését és az adók elengedését. Az osztrák tisztek mindent elkövettek az ellenállás letörésére. A szónokokat megpróbálták megvesztegetéssel, fenyegetéssel megpuhítani, majd letartóztatták őket. Aznap este 40 székely letette az esküt, de mindezek ellenére nem érték el a fegyver felvételét a gyergyói széknél.
Mária Terézia királynő 1763. okt. 8–án pátensben közölte, hogy elhatározta a határőrség felállítását. Nov. 29-én Gyergyószentmiklóson ünnepélyesen kihirdették a királyi rendeletet. November 30-án Tekerőpatakon tették közzé a királyi pátenst. A katonaköteles férfiakat nyilvántartásba vették, felírták nevüket, életkorukat, rendi állásukat, házukat, földjüket, gyermekeik számát, életkorát. A jobbágyok közül csak a szabad székelyek voltak besorozhatók. Az ellenszegülőkre halál, a szökevényekre jószágvesztés várt.  Gyergyószékben a határőrezredbe öt századra való személyt, vagyis 1061 embert soroztak be. Ezenkívül számfeletti állományba helyeztek 1870 embert, mivel nekik nem jutott fegyver. A gyergyószentmiklósiak a tekerőpatakiakkal együtt külön században voltak.
A székely határőrezredeket vallási téren is oktatásban részesítették.
Székelyföldre, az 1848-as forradalom szelleme későn jutott el. A köznép tájékozatlansága miatt nem volt egységes a kiállás.
A bevonuló császári seregek a szabadságharc végét jelentették Gyergyóban. Az 1849 utáni időszak Tekerőpatakon is a tőkés fejlődés kora, a társadalomszerkezetet jelentős módon meghatározta a termőföld viszonylag jó minősége és a város, Gyergyószentmiklós közelsége: olvashatjuk Garda könyvében: 1839-ben 1247 lakós, 1850-ben 1658 lakos, 1867-ben 1737 lakos, 1881-ben 1897 lakos, 1891-ben 2047 lakos, 1893-ban 2045 lakos, 1901-ben 2315 lakos, 1910-ben 2650 lakos.
Az 1930-as években nagy lendülettel fejlődött a faipar. 1922-ben megépült Tekerőpatakon is a fűrészüzem, mely egy Swartz nevű zsidó tőkés tulajdonát képezte. Ugyanebben az évben építik meg a tekerőpataki malmot, melyet egy részvénytársaság üzemeltet.
1930-ban a község lakosságának száma 1997 lélekszámra csökkent. 1956-ban felépült az új kultúrotthon. Az 1950-es rajonosítás után Kilyénfalvát, mint különálló települést Tekerőpatakhoz csatolják. 1967-ben, megszüntetik mint új községet, és a három faluból létrehozzák Újfalu községet. 1952-ben 52 család megalakítja az Augusztus 23-elnevezésű termelőszövetkezetet. 1954-ben Újfalu községben megalakul az egészségügyi kör, amely a hozzátartozó Kilyénfalvát és Tekerőpatakot is szolgálja.
1962-ben Tekerőpatakon is külön egészségügyi kör létesült egy általános orvos és két középkáder kinevezésével.
A legeredményesebb, és legtermékenyebb időszak az 1960-as és 1970-es évek voltak. Fellendül Tekerőpatak művelődési élete: színjátszás, tánccsoport, szavalók,  fúvószenekara nagy lelkesedéssel szórakoztatja a falu lakosságát.
1962-ben befejezték a falu villamosítását, mely hozzájárult a kulturális élet további fellendüléséhez.
1968-ban a lakosság száma 1910 személy, 1977-ben 1705 személy, 1989-ben 1675 személy.
Az 1989 utáni időszakot a gazdasági-társadalmi élet változása és bizonytalanság, valamint útkeresés jellemzi. A falu szeretett volna önállósulni, de a kísérlet kudarcba fulladt. A kényszeregyüttlét Kilyénfalvával és Újfaluval megnehezíti a falu gazdasági-társadalmi kibontakozását.
 
Egyháztörténet
A gyergyói falvak a patakok mentén alakultak ki tízesekre tagoltan, egy udvaron több, rendszerint rokon család lakott. 1633-ban Tekerőpatak még Gyergyószentmiklós filiája volt. Szepesi püspök Visitation dekrétuma szerint a tekerőpataki templom építése 1724-ben veszi kezdetét, 1734-ben fejeződik be és ebben az évben válik el Gyergyószentmiklóstól, önállósul. A régi templomot a Gáborffi család alapította. Az 1801-es tűzvész alkalmával minden leégett. Az anyakönyveket 1801 óta vezetik. Az új templomot Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték. A templom hossza kb. 40 m. szélessége16 m. Tekerőpatak mindig magyar település volt, lakói kevés kivétellel római katolikus vallásúak.
Tekerőpatak a Szent István király tiszteletére emelt gótikus stílusú templomával virágzó település már Mátyás király idejében. Ezt bizonyítják a budapesti Állami levéltárban őrzött okmányok. Bár nincs róla írásos feljegyzés, de mégis feltételezni lehet, hogy a Mátyás korában épült gót stílusú templomot az 1526-os török dúlás teljesen elpusztította. A jelenlegi templom több éven át épült, népi barokk stílusjegyeket hordoz magán, az építkezések legnagyobb részét a Gáborffi család vállalta. A főbejárat, a déli bejárat, a templom sekrestyéje is korábbi eredetre utalnak. Az ajtók szemöldök kövei is arról tanúskodnak, hogy a jelenlegi templom helyén létezett egy korábbi építésű templom. A korabeli építkezési gyakorlat az volt, hogy a régi, de ép, jó, használható elemeket beépítették az új templomba. Ezt a feltételezést erősíti meg a templom homlokzatának főbejárat feletti, korabeli gótikus ablaka. Van még egy régi emlék, szintén gótikus: a keresztelőkút. A berendezés legértékesebb darabjai: a három oltár, a főoltár és a két mellékoltár, a szószék a képbetétekkel, a falfreskók, a sekrestye ajtajának kőkeresztje. A templom legnagyobb értéke a szószék, amelynek egyik képe egy magvető székelyt ábrázol. A mellék- oltárok képei, Szent István királyt és a Szűzanyát, mint a Világ Királynőjét ábrázolják. Egy Veres nevű székely képzőművész alkotásai, aki még több Csík és Gyergyó vidéki templomot is ékesített munkáival. A keresztkútnál Szent Joachim és Anna képe látható.
A boltíven Jézus Krisztus az Olajfák hegyén és a tizenkét apostol, a mennyezeten a négy evangélista: Máté, Márk, Lukács, János, -továbbá Szent Cecília és Szent Dávid képe van. A torony a templommal egy évben épült, felújították 1838-ban, majd 1876-ban felülről a nagyablakokig lebontották és újraépítették. A szószék Vákár Lukács plébános ideje alatt készült 1842-ben. A falfreskók a két világháború között készültek, Herceg Ferenc festőművész által, de eredeti formájában csak egy maradt meg. A templomunk értékes darabja a Gáborffi család faragott padja, mely korabeli stílusvonásokat őriz. Jelenleg a Gyergyószentmiklós múzeumban látható. A templom liturgikus berendezésének átalakítása 1995-ben, Vencel Lajos plébános idején valósult meg, Molnár Márton helybeli asztalos munkája által: a papi szék, ministránsszékek, egyháztanács padok, kereszttartó, húsvéti gyertyatartó. A templom orgonája csuszkás rendszerű, mechanikus orgona, szép hangzású nyolc változatot tartalmazó falusi orgona. 1867-ben Kolonics István készítette, de nem alkalmas hangversenyekre. A nagy harangot Keresztes plébános öntette, 1827-ben, hét mázsa és huszonhét font súlyú a következő felirattal: „Az Úristen nagyobb dicsőségére és Keresztelő Szt. János tiszteletére öntette Keresztes János tekerőpataki plébános 1827-ben.”
Az 1848-as szabadságharc alkalmával ezt a harangot erőszakkal ágyúöntésre elvitték, azzal a kikötéssel, hogy Gyergyószentmiklós város a harang kétharmad értékét a községnek megtéríti. 1862-ben a község egy 10 mázsás harangot öntetett, amelyet 1862 nov. 23-án megszenteltek és 24-én megszólalt az Áve Máriára. Ez a harang megrepedt, Manchen Mihály segesvári harangöntő újraöntötte. Az új harang nov. 13-án délelőtt a nagymise előtt érkezett meg. Felszentelték, nov. 24-én s estére került mostani helyére. Ez a felírás olvasható rajta: ”Szent Isten dicsőségére, Szent Mihály arkangyal tiszteletére, Zonda Vince plébános és Fórika András községi bíró idejében a tekerőpataki hívek áldozatkészségéből újraöntötte Manchen Mihály Segesvár 1913-évében”. Ma is ez a harang szól. A kicsi harangon levő felírat: ”Hozatta Farkas József 1928. Szt. Antal könyörögj érettünk.” A középső harang a legértékesebb, amelyet 1772-ben öntöttek Szt.János dicséretére.
A templom 1907-ben Szt. Antal szobrával gazdagodott, egy tiroli szobrász készítette. A szobor költségeit, a 256 koronát egyenlő részben fedezték: Fórika István, Antal István és Molnár Márton gondnok.
A legrégebbi temető a mai plébánia helyén volt, egy másik a falu között, a mai kultúrotthon helyén. Rác István főesperes szentelte fel a mai temetőt 1832. június 24-én.  
A ravatalozó kápolna 2004-ben épült, és Tamás József püspök szentelte fel 2004 októberében. Javítási munkálatokat végeztek a templomon: 1838, 1876, 1924, 1934, 1966, 1968, 1976, 1992, 2001-es években. Nagyméretű feljavítás 2008. áprilisától kezdődött el.
 
Iskolatörténet
1586-ban épült Tekerőpatakon az első kápolna, amely mellett működött az egyházi iskola. Az egyházi iskola tanítóinak neve nem ismeretes. 1763-ban épült egy új iskola, amely 1801-ben leégett és a tűzvészben elégett az összes írásos dokumentum is. Az 1840-től tanító Deák Ágoston kántor emlékezése szerint, melyet Vild József jegyzett le: „1863-ig egy rozzant kisház volt az iskola épülete, amelyben a gyermekek megszerezhették a legelemibb ismereteket. Ennek az iskolának a helyébe fából új iskolát építettek, 2 tanteremmel és kántori lakkal.” 1867-től a következő kántortanítók tevékenykedtek: Pozsonyi Ferenc, Tódor Mózes, Szabó Elek, Sodró Antal, Barabás János, György Antal, Rác István, Kojtár Ádám, Székely Antal, György Fülöp, Deák János.
1823. július 31-én egy újabb óriási tűzvész pusztított, amelyben megsemmisült 146 gazdaság, a falu gazdaságainak több mint fele, 617 lakóház, amelyek között ott szerepelt az iskola és a községháza minden írásos dokumentumával együtt. 1890 tavaszán hozzáfogtak egy új iskola építéséhez a Katolikus Egyház kezdeményezésére. Ez az iskola a község közepén a papilak mellett, a templom tulajdonát képező területen épült. 1890. november 2-án ünnepélyes keretek között felszentelték. Minden szempontból megfelelt az akkori követelményeknek olyannyira, hogy a megye első népiskolái között foglalt helyet. Az akkori püspök Lönhárt Ferenc személyesen hozzájárult 200 forinttal az iskola belső felszereléséhez. Az egyházi iskola 6 osztállyal és 3 tanítóval működött Miklós Hermina vezetése alatt. A tanulók létszáma nem ismeretes. A tanulói létszám növekedése miatt szükségessé vált az iskola bővítése és így a meglévő termek mellé még egy nagy terem került. 1895-től 1945-ig az iskola Vadász József kántortanító vezetése alatt működött.
1933-ban létesült egy állami iskola, ahol a tanítás román nyelven történt Ţepeluş Gheorghe volt az igazgatója. A beírt tanulók száma 198 állami iskolás 111 egyházi iskolás.
Az 1948-as oktatási törvény államosította az egyházi iskolákat és a több mint 200 év alatt megszakítás nélkül működő Római Katolikus Egyházi iskolát átvette az állam.
1951-ben működött még az iskola melletti bentlakás. 1950-ben a kilyénfalvi iskolát a tekerőpataki iskolához csatolják.
Iskolánk névadója Tarisznyás Márton (1927-1980) történelem szakos tanár, múzeum alapító, iskolánk történelemtanára az 1955-1956-os tanévben. Ő kezdi el a szárhegyi Lázár kastély restaurálását. A tekerőpataki iskola igazgatói: 1950-1952 - Gál Ferenc,1952-1953 – Füstös Károly, 1953-1955 – Dr. László János, 1955-1956 – Kovács Géza, 1956-1957 – Kovács Domokos, 1958- 1965 – Nagy Károly, 1965- 1980 – Ilyés József, 1980-1989 – Molnár János, 1989- 2008 – Horváth Sándor,  2008 - Kolumbán Csaba.
Mai helyzet: az 1-4 osztályban 65 tanuló tanul, 4 címzetes tanító vezetésével. 5-8 osztályban szintén 65 tanuló jár, 9 tanár irányításával. Három óvodacsoport működik. Tekerőpatak oktatási intézményéhez tartozik a kilyénfalvi 5-ös számú I-IV osztály, és óvodacsoport is.
Iskolánk megnyert egy pályázatot a „Falusi iskolák programja” keretében 15630 RON értékben, melyet pályaaszfaltozásra fordított.
Lakosság
Falunk lakosságának 85% - a magyar, de a kisebbségek is békében megférnek mellettünk. A 2002-es adatok szerint a magyarok száma 1127 személy.
Egyetlen örmény család volt Tekerőpatakon: a Makkai család, de az 1930-as években kihaltak. A helyi temetőben vannak eltemetve. A második világháború előtt 2 zsidó család volt, ők voltak a helyi fafeldolgozó gyár tulajdonosai, ők építették a tekerőpataki fűrészgyárat, amely ma is működik. Smidek Györgyöt és Adler Oszkárt, a háború idején, 1943-ban deportálták.
Román nemzetiségűek a kollektivizálás után kerültek ide Békásból a volt M.T.SZ.-ben dolgoztak. Az M.T.SZ megszűnése után munkahely nélkül maradtak, így a nyolc családból csupán egy maradt a faluban. A romák pontos létszámát nem lehet tudni, de számuk egyre nő. Gyermekeik kezdtek iskolába járni, általában 1-4 osztályig. A felnőttek egy része nem tud írni-olvasni. Kereskedelemmel foglalkoznak.
Vallási szempontból is igen vegyes a falu összetétele: katolikus: 1207 személy, református: 16 személy, jehova tanúi 6 személy, unitárius 1 személy, ortodox 21személy, szombatos 28 személy.
Fúvószenekar
Tekerőpatak művelődési életét a Harsona fúvószenekar teszi ünnepélyessé. 1937 márciusában alakult meg, abból a célból, hogy a község lakosságát szerepléseivel, muzsikájával szórakoztassa, zenekedvelő ifjúságát összefogja, nevelje és fejlessze tudásukat. A szervező bizottság György Ferenc Mészáros, György János kereskedő, Tatár Ferenc és Bernád Ferenc földműves gazdákból állt. Aki belépett a zenekarba, belépési díjat fizetett (500 lej), amelyből új hangszereket vásároltak. Fennállása óta a zenekar számos versenyen vett részt: 1937-1940 közötti időszakban megjelentek a Szárhegyen, Gyergyószentmiklóson és Újfaluban rendezett versenyeken. A Szárhegyen szervezett versenyen ezüstérmet nyertek. Szigorú házszabályzatot tartalmazott alapító levelük, amelyek betartása mindenkinek kötelező volt, és aki nem alkalmazkodott azokhoz, saját magát zárta ki. Pl. aki nem vett részt rendszeresen a próbákon, az vehette a sátorfáját. A rezesbanda az elhunyt társait és azok családtagjait ingyen kíséri utolsó útjára.
A második világháború idején szünetelt a Fúvósok tevékenysége. A hangszerek megmaradtak, György Antal vigyázott rájuk. A frontról épségben hazakerült tagok pedig újra alakították az együttest. Újabb tagokat verbuváltak és a hiányzó hangszereket pótolták.
1947-1948: 12 új tagot vesznek fel. Betanításukkal György Ágoston foglalkozik. 1955-től Kolumbán István veszi át a karmesteri pálcát Bíró Józseftől, aki fiatalos lendülettel és szorgalmával ma is a Fúvózenekar karmestere.
Jelenleg, az egész Gyergyói-medence legnagyobb számú zenekara. A medence összes ünnepségén részt vesz, országos első díjjal jutalmazták. 24 tagból áll a Harsona néven bejegyzett zenekar. Repertoárjuk folyton bővül. Szívesen tesznek eleget a felkéréseknek még akkor is, ha néha gazdátlannak érzik magukat. Technikai szervezőjük, vezetőjük György Róbert. Az együttmuzsikálás öröme, a hagyomány tisztelete, és az őket szerető és becsülő közönség tartja egybe tagjait.  
Önkéntes Tűzoltó Testület
Az Önkéntes Tűzoltó testület 1903-ban alakult 28 taggal. Ugyanez évtől van zászlója és pecsétje. A szakszerűen megfogalmazott és leírt „Alapszabályzat” 1904. február 11.-től van. Az „Alapszabályzat” eredeti kézirata még ma is nagyon jó állapotban van a tűzoltó alakulat tulajdonában, a szertárban. A kézirat leírója (fogalmazója) Jakab Sándor volt. Már az alapítástól kezdve célul tűzte ki a tűzoltást, a tűzmegelőzést Tekerőpatakon és környékén. Az első parancsnok 1903-tól Fórika András, majd Gál György (1923-1927) dédnagyapám volt, Vadász József (1927-1936), Benedek Sándor (1936-1551), Máté István (1951-1952), Bálint István (1952-1964), Bálint Lajos (1979-1991), Fórika Mihály (1991-1996). A jelenlegi parancsnok Gál István.
Voltak vészes emlékű tűzesetek, melyeket feljegyzett a Domus Historia, valamint más korabeli irat vagy szájhagyomány:
-    1657-ben betörtek a tatárok a Gyergyói-medencébe, és felégették a falut.
-    1707 és 1708-ban az erőszakos határőrség szervezése idején felgyújtották Gyergyóvidék legtöbb faluját, így Tekerőpatakot is.
-    1879-ben leégett a falunak egyharmada.
-    1801. szeptember 25, 1823 június, 1899 április 25. szintén nagy tüzek voltak a faluban.
A tüzek nagy részét villámcsapás, meggondolatlanság, figyelmetlenség okozta. Akkoriban a lakóépületek nagy része fából készült, fedőszerkezete szalmából (zsupp), sásból, zsindelyből. Csupán a gazdagabb nemesek és lófők házai voltak kőből építve és cseréppel fedve.
A nagy égések szükségessé tették a tüzoltófelszerelések megvásárlását. Összefogott a falu népe és vásárolt egy tűzoltófecskendőt, de az nem volt kielégítő. Az egylet megalakulásakor rendeltek egy vízszivattyús fecskendőt, amely ma is meglepően jó, működőképes állapotban van.   
A Tűzoltó Testület célul tűzte ki az egyleti tagok elméleti és gyakorlati oktatását, éjjeli őrszolgálatot, a tűzvésznél szükséges segítségnyújtást. A testületnek van egy kürtöse, aki a nap bármely időszakában, szükség esetén, a megadott jelre összekürtöli a testület tagjait. Az egylet fenntartásához szükséges összegeket a tiszteletbeli, alapító, pártoló tagok járulékából, adományokból, jutalmakból és az egylet által szervezett kulturális rendezvényekből fedezték. Az egylet az első és második világháború idején is működött.
1976-ban megyei szinten a második helyezést kapták és serleggel, diplomával, pénzzel jutalmazták. 1978-ban megünnepelték alakulásuk 75 éves évfordulóját.
A nyolcvanas években a körzeti versenyeken, szinte mindig, első helyezést kaptak.
Bálint Lajos vezetése alatt az alakulat megfiatalodott, új tagokat vontak be. Tagjai műkedvelő színjátszók, Fórika Mihály volt tűzoltó parancsnok odaadó vezetője e kis csoportnak. A testület a falu művelődési életében mindig is részt vett, és részt vesz.
Kisfúvósok-furulyások
A hagyományt gyökérnek szoktuk nevezni, de nem csak az, amibe belekapaszkodhatunk, hanem sokkal több ennél, vérkeringés, amely belénk áramlik és éltet. A hagyomány élet, a hagyomány szent és mi élni akarunk. Ennek az éltető hagyománynak elsajátítói, művelői már a legkisebbek, a kis iskolások is, az 1-4 osztályosok, akik közül 2007 februárjától 18-an ismerkednek a furulya titkaival, a tavaszi- és gyermekdalokkal. Jó magam indítottam el, tehát én vagyok az oktatója, és tanítója a kis furulyásoknak. Három évvel ezelőtt, vagyis 2005-től az 5-8 osztályosok betanításával kezdtem, az ő számuk is 18. Minden nemzet kincse a nemzeti kultúra, a népszokások, a népviselet, az ünnepekhez kötődő népi hagyományok, néptáncok, népzene. Az ember azzal az istenáldotta képességgel születik, hogy szavak nélkül, mozdulatokkal, dallamokkal is kifejezze érzéseit, lelki állapotát, gondolatait, hogyha kell szavak nélkül is beszéljen.
Egy emberöltővel ezelőtt népünk számára még szent volt a munka, és az ünneplés. Nem is olyan rég még tisztessége volt a munkának, a születésnek és a halálnak, az Isten nevében, keresztvetéssel nekilendült első kaszavágásnak, a kereszttel megjelölt kenyér megszelésének. (Erdélyi Zsuzsanna). Mindennek közösséget összetartó szerepe volt. Együtt dolgoztak, együtt imádkoztak, együtt ünnepeltek. Ezt az együtt dolgozást, ünneplést kezdik megszokni, mert ennek jó ízébe belekóstoltak a tekerőpataki 1-8 osztályosok. Közöttük vannak kilyénfalviak is. Népdalaikkal, egyházi énekeikkel a különböző iskolai, egyházi ünnepségeken szerepelnek és a környék falunapjain meghívottakként, fellépnek.
Egyházi kórus
A kórus mindig is széppé teszi az ünnepi liturgiát. Tekerőpataknak 1993-tól van egyházi kórusa. György Vilmos kántor fiai: György Róbert és Levente zeneakadémiai tudásuk segítségével indult el a kórus működése. 1993-tól minden évben részt vesznek a kórustalálkozókon. Tekerőpatakon két alkalommal volt megszervezve kórustalálkozó: 1996 májusában és 2007 áprilisában, Ambrus Levente karnagy -kántor vezetésével. A „Kodály év” szellemében tisztelettel meghívtunk tizenkét kórust a gyergyókerületi „Kájoni János” kórustalálkozóra. Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk. Szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk csak igazán: Örvendjen az egész világ! (Kodály Zoltán).
Kórusunk 26 tagból áll, nagy örömömre szolgál, hogy családom minden tagja kórustag.
Összeállította:  Kolumbán Csilla